A fürdőruha metamorfózisa
Szexualitás
és kulturális imperializmus
Juhász Dániel
Bevezetés
A
világban végbemenő globalizációs folyamatok egyik kiemelten fontos ága a
kultúra globalizációja. Ebben jelentős szerepet játszik a zene, a képek,
valamint a mozgóképek (mozifilmek, reklámok) intenzív transzkulturális,
nemzethatárokat átszelő kommunikációs hatása. A főleg „Nyugatról” érkező
transznacionális tartalmak jelentős befolyással bírnak az import országok saját
kultúrájára, előidézve ezzel a kulturális imperializmus jelenségét: az amerikai
kultúra itt is – ott is megveti a lábát, saját kulturális értékeit kényszerítve
például az európai közönségre.
Vitán
felüli tény, hogy maga a szexualitás is társadalmi termék, a különböző nemi és
szexuális hagyományok ugyanúgy jelen vannak az amerikai, mint az európai
országok kultúráiban, és mint ilyen, folyamatos változásban van: a
globalizációs folyamatoknak köszönhetően állandó külső befolyások érik,
előidézve a különböző nemi kultúrák keveredését. A szexualitás átalakításában
igen nagy szerepet játszik a modern, nemzetközi tömegmédia, amely „leplezetlenül
szexuális tartalmú képek tömkelegével árasztja el a közönséget” (McLaren, 2002:11).
A dolgozat célja, hogy bemutassa a szexuális kultúra változását
amerikai-európai viszonylatban, a 20. század második felétől kezdve egészen
napjainkig.
Ápol és eltakar
Érdekes
korreláció figyelhető meg egy adott korszak mentalitása, a szexualitásról való
gondolkodás és a korra jellemző fürdőruhadivat között. Bár a bevezetőben azt
írtam, hogy elsősorban az 1950-es évektől kezdve írom le a változásokat, ennek
ellenére úgy gondolom, hogy érdemes néhány sort szentelni az előzményeknek.
A
mai fürdőruhák „retró” ősei a 19. század végén és a 20. század elején jelentek
meg. Bizonyára mindenkinek ott él a fejében a kép a mai szemmel már inkább
mulatságosnak és meglehetősen kényelmetlennek tűnő ruhadarabokról: a laza
erkölcsűnek épp nem nevezhető közfelfogás és társadalmi rend a nőket hosszú,
szoknyás „úszódresszbe” parancsolta, ami alá harisnyát is kellett húzniuk. Ezzel
szemben a férfiaknak tagadhatatlanul könnyebb dolguk volt, egy viszonylag
egyszerűbben felvehető és jóval kényelmesebb fürdőruhát viseltek. Kezdetben az
egész testet eltakaró, hosszú ujjú és lábszárú ruhák voltak divatban, nem
sokkal később azonban megjelentek a válltól térdig érő, matrózcsíkos vagy
klasszikus fekete változatok. A nők azonban még a 20. század első évtizedeiben
sem engedhették meg maguknak, hogy lengébb öltözetet viseljenek. A „magamutogatás”
egyáltalán nem volt elfogadott, a férfiaknak mezítelen felsőtesttel sem volt
szabad nyilvános fürdőhelyen megjelenniük. Aki mégsem tartotta be az
illemszabályokat, azt akár le is tartóztathatták és börtönbe is csukhatták. Egy
amerikai úszónőt például azért tartóztattak le és zártak börtönbe, mert vízibalett
gyakorlatok közben szabadon mutogatta karjait és lábait (McLaren, 2002).
A bikini „robbanása” és Hollywood
A
mozi megjelenése jelentős mértékben változtatta meg az emberek életét. Könnyen
megfizethető kikapcsolódási és szórakozási jelentőséget nyújtott minden
korosztálynak, és a mozgókép varázsa mellett az is imponáló hatással bírt, hogy
– például a színházzal ellentétben – a moziba nem kellett elegáns ruhába
öltözni (a tehetősebbek részben ezért is ítélték el, és a mozit a kisemberek
szórakozásának tartották). A film ezzel együtt a régi viktoriánus erkölcsi
modell ellensége is lett, a prüdéria prédikátorai felháborodtak az olyan
jelenetek láttán, ahol a szereplők nyíltan csókolóznak. Az első ilyen film volt
a már 1896-ban készült A csók (The
Kiss), amelyben a két főszereplő csókjelenetét a mozivászon teljes nagyságában
csodálhatta meg a nagyérdemű, „és a mozi első erotikus pillanataként mindjárt
cenzorért is kiáltott” (Keesey és Duncan, 2007:27). A szülők féltették
gyermekeiket (különösen a lányokat), hiszen a mozi egyben a „randi” egyik első
célpontjává is vált, ezzel kapcsolatban McLaren írja, hogy sokan „a promiszkuitás
veszélyétől tartottak, amit a mozi félhomályba borult nézőterére vizionáltak”,
valamint hogy „a felnőttek a lányokat az erkölcstelen életet magasztaló, míg a
fiúkat az erőszakot dicsőítő filmektől féltették” (McLaren, 2002:60).
 |
| Brigitte Bardot |
A
20. század előrehaladtával azonban egyre inkább az erkölcsi szabályok
„lazulása”, oldódása figyelhető meg, amely leginkább a fürdőruhadivat
változásában nyert tanúbizonyságot. A női fürdőruhák egyre többet engedtek
láttatni: sokak örömére láthatóvá vált a boka, majd a térd is, a nők is
szabadon hagyhatták karjaikat, valamint eltűnt a fodros gallér, és helyébe a
visszafogott dekoltázs lépett. A fürdőruhadivat mérföldkövének azonban a bikini
megjelenését tekintik: „Az 1956-ban készült És
Isten megteremté a nőt főszereplője, Brigitte Bardot a filmmel megismerteti
Amerikával a bikinit” (Keesey és Duncan, 2007:186). Tegyük hozzá, hogy nem csak
Amerikával, hanem a film terjesztésének következtében szinte az egész világ
találkozhatott a bikinivel a vásznon, nem sokkal később a boltokban is. A
ruhadarab elnevezésének is érdekes a története: „A női szexualitást bombához
hasonlították, amelyik bármelyik pillanatban robbanhat; nem véletlen, hogy a
bikini épp arról a csendes-óceáni szigetcsoportról kapta a nevét, amelyen
kísérleti atomrobbanások folytak” (McLaren, 2002:215). Úgy gondolom, nemcsak a
női szexualitást hasonlíthatjuk atomrobbanáshoz, hanem magának a bikininek a
korszak fogyasztóközönségére gyakorolt hatását is: mindenképpen bombasztikus,
akár a gyönyörtől akár a felháborodástól alélt el az ember. Mindemellett a
bikini futótűzként terjedt szét Európában is, különböző magazinok címlapfotóin
egyre gyakrabban jelentek meg fürdőruhában pózoló modellek, valamint a
hollywoodi filmek is jócskán tartalmaztak olyan képsorokat, melyeken a
színésznők fürdőruhában tetszelegtek. Amerikai hatásra hamarosan az európai
filmgyártás is követte ezt a tendenciát, gondolok itt mondjuk az angol James
Bond „sorozatra”, ahol például az 1962-ben készült Dr. No című részben Ursula Andress „Bond-girl” hófehér bikiniben
sétálgat a tengerparton. A bikini „robbanása” azonban mégsem a csúcspontot
jelenti, sokkal inkább az egyik első lépése egy olyan nagyhatású társadalmi
folyamatnak, amely elvezetett a hatvanas-hetvenes évek „szexuális
forradalmához”.
Hollywood
már az 1950-es években kihasználta az oldódott közerkölcs nyújtotta
lehetőséget, és az ebből fakadó szexuális hevületet: rájöttek, hogy a szex jó
üzlet. Angus McLaren így ír erről:
„[…]
azelőtt soha nem látott mértékű, nagy üzletté vált a szex üzleti célú
felhasználása a filmekben és a hirdetésekben. Elsősorban a tizenéveseket
célozták meg. […] az amerikai üzleti világ mindenáron el akarta adni a fiatal
lányoknak a rúzst, a magas sarkú cipőt, a harisnyatartót, mellformáló
melltartót, kotexet és tampont. A menstruációról még egy Walt Disney-féle
oktatófilm is készült, melyet becslések szerint 93 millió nő látott. Hollywood
milliókat keresett olyan filmeken, amelyekből a nézők mindent megtudhattak a
szexről […]” (McLaren, 2002:217).
Hollywood
így nem csupán a filmeket, hanem a „szex üzleti célú felhasználásának”
gondolatát is exportálta szerte a világban. Így születhettek meg az ötvenes
évek férfi és női szexszimbólumai, mint Elvis Presley, Marlon Brando vagy
Marilyn Monroe, akiket rajongók milliói bálványoztak Amerikában éppúgy, mint
Európa országaiban. A szexuális tartalommal bíró filmes produktumok tehát
kelendő (nyugati) árucikknek számítottak, így az európai közönséget
kielégítendő az importőrök megfelelő mennyiségű amerikai termékkel látták el a
fogyasztóközönséget – tegyük hozzá, elsődlegesen gazdasági, mint ideológiai
okokból.
Az
amerikai filmek „szexistenei” és „szexistennői” nagyban átalakították a korábbi
férfi- és nőideált; a fiatal rajongók maguk is igyekeztek az általuk favorizált
szexszimbólumra hasonlítani, új ruházati és frizuradivatok születtek. „A
férfiasság viktoriánus modelljét, melynek hangsúlyos erénye az önuralom, a
fegyelmezettség és a vágyak késleltetett kielégítése, a fiatalok körében
lassanként felváltotta az elegáns férfiasság eszménye, hogy azt Rudolph
Valentino testesítette meg A sejk
című filmben.” (McLaren, 2002:58). Európában egyre keresettebbé váltak az olyan
nyugati termékek, mint a bőrdzseki, a farmer, valamint a rágógumi – ez utóbbi a
második világháború alatt hozzátartozott az amerikai katonák ellátmányához, így
ők lehettek az elsők, akik bár nem hivatalosan, de mégiscsak amerikai rágót
importáltak az európai országokba. Az ’50-es években a rágógumi egyre nagyobb
piaci sikereket ért el, amely részben újból csak Hollywoodnak köszönhető: a
„menő” filmsztárok mind rágógumiztak, így tulajdonképpen ez a termék is
hozzátartozott a „szexszimbólum” kiegészítőihez, nem is beszélve a rágózás új, „érzéki”
látványáról és hatásáról. Ezzel kapcsolatban érdekes lehet Vance Packard
amerikai újságíró-szociológus visszaemlékezése:
„Egy nap, amikor a fedélzeten
csavarogtam, az egyik lány és fiú úgy határozott, hogy alkalmasabb nyugvóhely
az egész hajón nem akad, mint az én karosszékemtől egy méternyire […] A lány
bikiniben volt, a fiú fecskében. A lány átvetette meztelen lábát a fiú lábán. A
fiú jobb karja a lány meztelen hasán nyugodott. De a legmeglepőbb mégis az
volt, hogy miközben összebújtak és becézték egymást, a lány szakadatlanul
rágógumi-buborékokat fújt.” (Packard, 1971:392).
„Az amerikai stílusú szex”
Az új, fellazult erkölcs
és a „nyugati szexualitás” nem csak a filmeken, hanem más médiumokon keresztül
is áramlott Európába: könyvek, magazinok, tévéreklámok ezreivel, ha nem
millióival árasztották el az import-országok fogyasztóit. A zene sem volt
kivétel, hiszen a rock and roll mint
zenei irányzat és mint életstílus kardinális formálója volt a zenei és
szexuális kultúrának, nagyban hozzájárult a gátlások feloldásához, továbbá
„valamelyest áthidalta az osztály- és faji különbségeket, és lehetőséget adott
a fiatal nőknek szexuális vágyaik kifejezésére” (McLaren, 2002:214). Frederic
Wertham pszichiáter az amerikai képregényekben vélt felfedezni bűnös, burkolt
szexuális tartalmakat:
„Wertham
szerint a képregények egészségtelen és kegyetlen eszméket terjesztenek.
„Szexmániássá” válhat, aki olyan illusztrációkon nő fel, melyek fedetlen
felsőtestű férfiakat és „dudájukat” mutogató nőket ábrázolnak szado-mazochista
enyelgés közben. Odáig ragadtatta magát, hogy Supermant fasisztának, Batman és
Robin kettősét pedig egyértelműen homoszexuális párnak bélyegezte. […] Wonder
Womant leszbikusnak tartotta. Wonder Woman a fiúknak riasztó. A lányoknak
beteges minta.” (McLaren, 2002:219).
A
képregényeken finomítottak, de továbbra is terjedtek a világban, Superman és
Wonder Woman egyre több rajongót gyűjtve terjesztették az amerikai kultúrát és
az „amerikai stílusú szexet” elsősorban a fiatalok között. A képregények egyre
népszerűbbek lettek, és ennek következtében egyfajta „pánikroham” söpört végig
mind Észak-Amerikában, mind Európában: „a szülők úgy érezték, a gyermekek
fölötti kontrolt átveszi tőlük a média” (McLaren, 2002). A filmek mellett tehát
számos bírálat érte a nyugatról importált nyomtatott médiatermékeket is, ennek
ellenére mégis sikeres hadjáratot folytattak: az amerikai kultúra betört az
európai országokba, meggátolhatatlanul erősítve a modernizáció és a kulturális,
valamint az „amerikai szexuális” imperializmus jelenségét.
Az
1960-70-es évek a „szexuális forradalom” évtizedeiként élnek a köztudatban. A
lazább erkölcsök mellett a „szex szabadsága” egy újabb amerikai találmánynak
köszönhető: ezekben az évtizedekben kezdték el forgalmazni az első
fogamzásgátló tablettákat, amely jelentős mértékben alakította át az amerikai
majd az európai szexuális kultúrát. A kor fiataljai felhagyhattak az addig
többé-kevésbé működő, klasszikus „megszakítós” módszerrel, így teljes egészében
szabadon élvezhették a szexuális aktust. Ám a fogamzásgátló tabletta nem
elsősorban a szex szabadsága miatt, hanem a születésszabályozás lehetővé tétele
miatt lett igazán fontos produktum, mindenekelőtt a felelősségtudat és a
társadalmi kontroll eszközeként vált praktikussá, megelőzendő a nem kívánt
terhességet, ezzel lehetővé téve a fiatal pároknak a tudatos, felelősségteljes
családtervezést.
Az
egyre lazuló erkölcskódex és a fokozódó liberalizálódás következtében a
hetvenes években számos liberális követelte a cenzúrára és az obszcenitásra
vonatkozó törvények módosítását. „A legfelsőbb Bíróság 1973-ban elrendelte,
hogy a továbbiakban a „közösségi normák” határozzák meg, mi számít
pornográfnak, és nem a társadalmi érték megóvásának régi normája.” (McLaren,
2002:234). Ennek következtében egyre több és egyre merészebb erotikus jelenet
kerülhetett a filmekbe, kezdve például a meztelen női mell frontális
ábrázolásától a nemi aktusig. A szexuális liberalizmus hatásaként egyre erősödő
igény támadt a szexualitás explicit ábrázolására, így az amerikai filmipar
néhány évig pornófilmeket is készít és forgalmaz a mozikban. 1972-ben „a kemény
pornó a Mély torok révén bejut a normál
mozikba, ezután (rövid ideig) divat a pornó.” (Keesey és Duncan, 2007:187).
Ilyen volt még egy másik jelentős „mozipornó”, az 1973-as A zöld ajtó mögött, amely további tabukat döntögetett: fehér bőrű
nő fekete bőrű férfival szeretkezik, fokozva a film interkulturális hatását. Ezeket
a filmeket ugyanúgy importálták, mint bármi mást, és hatásuk megfigyelhető a
’70-es évek európai filmművészetében is. „A
kíváncsi vagyok – sárga című filmben kikristályosodott formában jelent meg
a svédek szexuális liberalizmus iránti tisztelete” (McLaren, 2002:234),
valamint a dán Csillagjegy-filmek, mint
például A bika jegyében (I Tyrens
Tegn, 1974) szintén ebben az évtizedben arattak nagy sikert. Utóbbi filmek a
szexet vicces, „vígjátéki” körítésben tálalták, és bár nem kifejezetten
pornófilmnek készültek, a szexuális aktust mégis leplezetlenül ábrázolják,
megteremtve ezzel az igényes „pornóvígjáték” műfaját.
Ezzel
egy időben újabb változás következett a fürdőruhadivatban. A filmeket sújtó
cenzúra jelentős mértékű fellazulása és a meztelen női mell szabad ábrázolása
oda vezetett, hogy végül számos nő megszabadult bikinijének felső részétől. Az
újabb „őrület” kivételesen nem Észak-Amerikában tört ki: „A női test
1970-1971-ben még jobban feltárult, amikor Franciaországban, St-Tropez-ban
kitört a topless divatja.” (McLaren, 2002:238). Azt hiszem, nem mondható el,
hogy a monokini kiszorította volna a bikinit a divatból, ám megjelenésének
évtizedeiben legalább annyian „viselték”, mint jóval „prűdebb” elődjét, nem is
beszélve például a ’60-as ’70-es évek nemzethatárokat átszelő mozgalmáról, az
amerikai hippi szubkultúra fiatal, lázadó képviselőiről.
Szex a tévében
Míg
korábban a fiatalokat a mozitól, magazinoktól és képregényektől féltették az
aggódó szülők, mondván, hogy gyermekeiket befolyásolja, „irányítja” a média,
addig a televízió elterjedésével ez az aggodalom egyre fokozódott. Kétségtelen,
hogy a televízió a 20. század végére elsőszámú tömegkommunikációs eszközzé,
tömegmédiummá vált. A televízió megjelenésével tulajdonképpen a „mozi”
bekerülhetett a háztartásokba, az addig csak jórészt a vetítőtermekben látható
tartalmak a készülék terjedésével egyre könnyebben elérhetővé váltak. A tévé
tömegekre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen: „a gyermekek hajlamosak
utánozni a filmvásznon látott vakmerő tetteket, sőt, ez a viselkedés nem csupán
a fiatal fiúkra és lányokra jellemző, de átterjed a nagyobbakra és a felnőttekre
is” (Briggs és Burke, 2004:237). Természetesen a „filmvászon” itt egyet jelent
a képernyővel.
A
szexualitás liberalizációja következtében a televíziós műsorok, reklámok is
egyre több és egyre „érzékibb” tartalommal bírtak. Packard az „érzéki ingerek
záporáról” beszél, amelynek a tévénéző amerikai – és ugyanúgy az európai –
fiatalság már egészen kisgyermekkortól ki van téve. Számolni kell a televízió
„fokozottan érzékies tartalmával”, a filmekből, filmsorozatokból és reklámokból
áradó, „gátlástalan szexuális magaviselet szókimondó ábrázolásával. Ami
„érzéki”, az Packard szerint „a testi vagy szexuális gyönyörűséggel
kapcsolatos. A mai fiatalokat – akár kamaszok, akár a felnőttkor határán álló
fiatalemberek – minden oldalról bombázzák a legkülönbözőbb érzéki ingerek.”
(Packard, 1971:386).
A
filmek és filmsorozatok mellett a tévéreklámok látens, burkolt, illetve
nyíltabb szexuális tartalma egyértelmű bizonyítékát adják annak, hogy a
szexualitás és az érzékiség a reklámok egyértelmű tárgya – mondhatni: eszköze –
lett. A „szex üzleti célú felhasználása” a reklámokra is érvényes, sőt, talán
itt van a legnagyobb jelentősége: a gyakorlat azt mutatja, hogy egy kis
szexszel szinte bármit el lehet adni. Például a ’70-es években különböző
amerikai parfümök és kozmetikai szerek reklámjai azt sugalmazták, hogy a
hirdetett árucikk megvásárlásával és használatával nagy sikereket lehet elérni
az ellenkező nemű egyének elcsábításánál, sőt, egyenesen szexuális aktus
lehetőségét helyezték kilátásba: „A Piping Rock borotvakölni hirdetése egy
zilált hajú, az ágyban bágyadtan felkönyöklő lányt ábrázol; a lány
elgondolkozva mondja: – ez ő volt… vagy a Piping Rock?” (Packard, 2007:392).
„Az érzéki ingerek zápora” azonban akkor hullott a leghevesebben, amikor megjelentek
a mezítelen női- majd később férfitestet ábrázoló reklámok. Ma már szinte
természetesnek hat, amikor egy tusfürdő vagy szappan reklámban anyaszült
meztelen nőt vagy férfit látunk, netán mindkettőt egyszerre, miközben a
tusfürdő hatásától szinte önkívületbe esve simogatják magukat vagy egymást. Az
ilyen típusú amerikai tévé- és újságreklámok, reklámplakátok Európába is
eljutottak, ám ahogy az lenni szokott, az európai reklámipar is gyorsan
megtanulta a leckét:
„Németországban
egy merész üzletasszony sokmillió dolláros üzletté fejlesztett egy úgynevezett
szex-szupermarketet. Katalógusa olyasféle cikkeket hirdet, mint a férfiaknak
szánt nyugtató, hogy békén kivárják, míg partnerük eljut a szenvedély
csúcspontjára… vagy a koktélba, illatszerbe, süteménybe keverhető állítólagos
afrodiziákumok… vagy a fürdősó, amelyről azt ígéri, hogy „szelíd sugarat bocsát
szívtől szívig…” (Packard, 1971:394).
 |
| Művészi önkifejezés? |
A filmek, tévésorozatok, reklámok szexuális
tartalma, valamint a beszélgetős show-műsorok nyílt vitái a szexről előidézték
a tartalomszabályozás szükségességét. Az amerikai filmeket már a ’60-as években
is aszerint csoportosították, hogy milyen korosztálynak ajánlott, persze ez
csak egyfajta „útmutatás” volt, ennek ellenére a kifogásolt filmeket bárki
megnézhette. Sőt, a „szigorú” értékelés és minősítés nemhogy eltántorította
volna, de jobban vonzotta az embereket. Egyre inkább kezdtek elszaporodni az
„izgalmas” tévéműsorok, mi több, a 20. század vége felé megjelenő
kábeltelevízió jóval szélesebb és liberálisabb csatornakínálattal rukkolt elő,
így már a kifejezetten pornográf tartalmat sugárzó csatornák is bekerülhettek a
háztartásokba. „[…] a pornográfia a tömegkultúra kikerülhetetlen és
elidegeníthetetlen részévé vált. […] A modern médiaipar beemelte a pornót a
hétköznapokba.” (Szigeti, 2005). Bár szexuális tartalmak szabályozásának
rendszere országonként változó, abban mind az amerikai mind az európai
jogalkotó egyetért, hogy a kiskorúak védelme érdekében korlátozni kell a
„szexuális és erőszakos tartalmakhoz való hozzáférést”, valamint „bemutatásuk
előtt akusztikus figyelmeztetéssel, vagy a bemutatásuk időtartama alatt
vizuális jelképpel jelezni kell” a műsorok kiskorúakra ártalmas jellegét.
(Gálik és Polyák, 2005). Magyarországon például a „12” „16” és „18as” (valamint
ma már a „6-os” is) korhatárkarika van érvényben. A IV. „18-as” kategóriába
tartozó műsorszámok „meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás
közvetlen, naturális ábrázolása.” (Gálik és Polyák, 2005:159). Az Európában
dúló pornócsatornák elleni harc egészen máig tart, hiszen még mindig nem
született teljes mértékű konszenzus abban a kérdésben, hogy pontosan hol is van
a határvonal a pornográfia, az erotika, illetve a „művészi önkifejezés” között.
Összegzés: bikiniből gatyamadzag
A
20. század elején még mindig érvényben lévő „általános prüdéria” időszakától
kiindulva, amikor a női fürdőruhák súlya szinte megegyezett a ruhadarabot
viselő személy súlyával, és a férfiaknak sem volt szabad pucér felsőtesttel
megjelenniük a nyilvános fürdőhelyeken, egyre fokozódó oldódás figyelhető meg
az erkölcsiséget illetően. A szexuális normák és a szexualitásról való
gondolkodás változásával egy időben a fürdőruhák is egyre lazábbak és egyre
„könnyebbek” lettek. Az ’50-es években a bikini valóságos atombombaként robbant
be a fürdőruhadivatba, és az egész világon elterjedt. Ezt követően egyre
intenzívebb liberalizálódás figyelhető meg a szexualitás terén, az amerikai
szexuális kultúra jelentős mértékben átalakul, és ez nagy hatással van az
európai nemi kultúrára is: az „amerikai stílusú szex” filmeken, magazinokon,
képregényeken és reklámokon keresztül áramlik Európába, előidézve egyfajta
„szexuális imperializmust”. A fiatalok nagy része a sztárokra, a
szexszimbólumokra akar hasonlítani, megjelenik a „sex-appeal” fogalma.
Mindeközben a bikini is átalakul, egyre többet mutat, mígnem egyre növekvő
igény támad a szexualitás és a női test explicit, frontális ábrázolására, és a
nyílt szexuális tartalmak megjelenésével egy időben a bikini megszabadul felső
részétől, és monokinivé alakul át.
A
20. század utolsó két évtizedében a globális szinten elterjedt televízió a
háztartásokat sem kíméli az „érzéki ingerek záporától”, a kábeltelevíziózás
elterjedésével megjelennek a direkt pornócsatornák. A szexuális liberalizmus a
végső határához ért? Ne felejtkezzünk meg a fürdőruhákról: a monokini után
divatba jött tanga már szinte semmit sem fed el, a mellek után most már a fenék
is láthatóvá válik, a testet mindössze néhány „madzagdarab” takarja. A
globalizáció és a globális médiaáramlatok elkerülhetetlenül előidézik a
kulturális „transznacianizálódás” folyamatát, amely jórészt az amerikai kultúra
térnyerését, a fokozatos „amerikanizálódás” jelenségét foglalja magába. A
mindenki által elérhető internet megjelenésével tulajdonképpen leomlottak a
falak, ezzel megnyitva az utat a szabad áramlás előtt. A „nyugatosítás” nem
kifejezetten csak a kultúra, de az élet minden területén megfigyelhető, az
egész szerteágazó, pezsgő, vibráló és elkerülhetetlen folyamatot egyetlen
szóval összegezhetjük: modernizáció.
2013-01-20
Bibliográfia
Bágonyi
Attila (1984): A szerelem ébredésétől a
harmóniáig. Budapest: Minerva
Briggs,
Asa – Burke, Peter (2004): A média
társadalomtörténete. Budapest: Napvilág
Gálik
Mihály – Polyák Gábor (2005): Médiaszabályozás.
Budapest: KJK-Kerszöv
Griffin,
Em (2003): Bevezetés a
kommunikációelméletbe. Budapest: Harmat
Keesey,
Duglas – Duncan, Paul (2007): Erotika a
filmben. Budapest: Taschen/Vince
McLaren,
Angus (2002): Szexualitás a 20. században.
Budapest: Osiris
McQuail,
Denis (2003): A tömegkommunikáció
elmélete. Budapest: Osiris
Packard,
Vance (1971): Feltörekvés, reklám,
szexualitás Amerikában. Budapest: Gondolat
Silverstone,
Roger (2010): Médiaerkölcs. Budapest:
Napvilág
Szigeti
Péter (2005): Benne lettek a tévében.
Forrás:
Szigeti
Péter (2002): Big Brothel. Forrás:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/01_big_brothel
