Kulináris élvezetek 2.

Ropogós panírban sült Kentucky csirke a'la Juhász Dániel


A fűszerpác hozzávalói: 
2tk só
1tk  őrölt borsikafű
1tk őrölt zsálya
1tk csípős paprika por vagy chili
1tk oregánó
1tk őrölt bazsalikom
1tk őrölt majoránna
1tk porított fokhagyma
1tk őrölt rozmaring
1tk őrölt kakukkfű
1tk őrölt koriandermag 
2ek édes paprika por

További hozzávalók: 
egy csomag natúr kukoricapehely
étolaj
2-3 tojás
finomliszt

Elkészítés:
A csirkecombokat és/vagy szárnyakat először 1-2 helyen csontig bevagdossuk, hogy a hús teljesen átvegye a fűszerek ízét, valamint így sütés közben is egész biztosan jól átsül. A húst forgassuk meg a fűszerkeverékben, majd egy éjszakát hagyjuk pácolódni a hűtőben. 

A panír elkészítéséhez először daráljunk le a kukoricapelyhet (a mennyiség attól függ, hogy mennyi húst készítünk). A felét daráljuk porrá, és hozzátehetünk még egy kis chili-t is, a másik felénél hagyjuk, hogy egy kicsit nagyobb kukoricapehely darabok maradjanak benne. Panírozzuk be csirkét a szokásos módon. 

A bepanírozott csirkehúst tegyük tepsibe vagy jénai tálba, és mindegyikre öntsünk 1-2 ek olajat, majd 180 fokon légkeveréses sütőben süssük kb. 35-40 percig. 

Köretnek krumplipürét és vajban párolt kukoricát készítettem hozzá. 

 

Novella az emberi érzékenységről

Csípős, hűvös októberi reggel volt. A köd még nem szállt fel a kis város parkjaiból. A fákra telepedett dér ezüstösen csillogott a házak mögül felkelő Nap fényében. Szentendre városa ébredezett. Lehet-e egyáltalán városnak nevezni? Nos, az igaz, falunak túl nagy. Városnak viszont túl kicsi. Na de mindegy, ők tudják. Az utcákon néhány korán kelő macskán kívül még senki nem volt, az egész városka úgy tűnt, teljesen elnéptelenedett. A nyugalom és a béke érzése azonban rögtön megszűnik, ahogy kitekintünk a főútra. A megannyi piros lámpánál kígyózó kocsik motorjának brummogása máris élettel tölti meg a várost. Alig haladnak előre, szinte egy helyben állnak órákon keresztül. A mindenfelé terjengő benzingőz már csípős könnyeket csal a buszmegállókban várakozó gyerekek szemébe, amikor a lámpa zöldre vált, és a türelmetlen kocsisok végre ismét néhány száz méterrel közelebb kerülhetnek célállomásukhoz.

 A Bükkös-patak mellett haladva újfent pillanatnyi békét lelhetünk, a reggeli órákban mindig itt van a legnagyobb csend. A vizes avar illata és a csobogó víz hangja különös nyugalommal tölti el a természet szépségeire fogékony ember lelkét. Szeretem a csípős őszi reggeleket. Felfrissít, szinte érezni, ahogy a friss levegő szétárad az ember testében. Néhány feketerigó szökkent a járdán. Játékosan beletúrták magukat az avarba, és hosszú gilisztákat rángattak ki a lehullott levelek alól. Az egyik fa törzsén egy mókus futott végig, majd eltűnt a félig csupasz lombkoronában. Szinte hihetetlen, hogy egy város – még ha ilyen kis város is, mint Szentendre – közepén ilyen nyugalmas helyet lehet találni. Mintha teljesen máshol lennénk, mondjuk egy erdőben, néhány kilométerrel arrébb.

Az ember még aludt, amikor a Nap első sugarai behatoltak ablakának koszos üvegfalán. Lassacskán egyre világosabb lett, a napfény felkúszott a takaróján egészen az arcáig. Az ember álmosan kinyitotta a szemét, ásított, megdörzsölte az arcát, majd kihámozta magát takarója biztonságos öleléséből, és elindult az ablak felé. Kint egyre több madár csicsergett, a jóságos Napocska széles mosollyal hívogatta az embert, és az ember engedelmeskedett. Odacsoszogott az ablakhoz, megkapaszkodott, és egyenesen a Nap szemébe nézett.

–      Kurva Nap! – vakkantotta, és egy pillanatra még lehetett látni, ahogy a mosoly a tüzesen izzó Nap arcára fagy, majd az ember egy határozott mozdulattal behúzta a sötétítőt. 

A szobára újból éjjeli sötétség telepedett. Az ember visszabotorkált az ágyához, nagyokat nyögdécselve belemászott, betakargatta magát, kényelmesen elhelyezkedett. Szellentett egy kiadósat, majd ismét álomba szenderült.   

Castamere-i esők

Akik olvasták a Tűz és Jég Dala harmadik kötetét, azoknak ismerős lehet a "Castamere-i esők" című, egy versszakos dalocska, amit Héthúr Tom a barlangban gubbasztva énekel egy esős napon. Egyébként az 566-567. oldalon olvasható. :) A dal Lord Tywin Lannister véres győzelmét regéli el, amit a castamere-i lázadó Lord Reyne felett aratott. A Trónok harca sorozat 2. évadjában a 9. rész végén szintén hallható a The National előadásában.

A dal Lord Reyne szemszögéből meséli el a történetet, én azonban bátorkodtam költeni egy második versszakot, ami bár nem sikerült olyan zseniálisan, mint George R. R. Martin első versszaka, mégis érdekes lehet Lord Tywin szemszögét is látni, létrehozva ezzel egyfajta verses párbeszédet a két "oroszlán" között. :)

Castamere-i esők

Mondd, ki vagy, így szólt az úr,

Hogy meghajtsam fejem.

Macska, csak más bundában, óh,

Nem több, úgy hiszem.

Aranybunda vagy vérvörös,

Csak oroszlánkarom;

Az enyém is oly éles épp,

Már rég próbálgatom.

És így papolt és így papol

a castamere-i úr,

Termében most eső dobol,

S a szél pernyét sodor.

Termében most eső dobol,

S a szél árván pernyét sodor. 

Az vagyok, ki győzni fog,

E puszta földeken.

Vörös köpenyt nem lát ma már

Castamere, úgy hiszem.

Előttem újból térdre rogysz,

És véred hullni fog;

Az oroszlán nem macska ám,

S bevégzed kardomon. 

És már halott,  már nem papol

a castamere-i úr,

Termében most eső dobol,

S a szél pernyét sodor.

Termében most eső dobol,

S a szél árván pernyét sodor. 

Az eredeti angol szöveg itt olvasható/hallható:

     

Kulináris élvezetek 1.

Tárkonyos fokhagymakrémleves a'la Juhász Dániel

Hozzávalók (1 liter leveshez):
8-9 gerezd fokhagyma
5dkg vaj
1dl tejföl
1dl tej
2ek liszt
1l húsleves alaplé
1-2mk bors
2-3mk tárkony

Elkészítés:
1. Lassú tűzön felolvasztjuk a vajat. Egy másik fazékban felforralunk 1l vizet, belerakjuk a húsleveskockát.
2. A fokhagymagerezdeket fokhagymanyomóval szétnyomjuk, és hozzáadjuk az olvadt vajhoz.
3. Hozzáadjuk a lisztet, rántást készítünk, majd felöntjük 1dl tejjel.
4. Hozzáadjuk az alaplét, jól összekeverjük, hagyjuk felforrni.
5. A tűzről levéve hozzáadjuk a tejfölt.
6. Kézi-mixerrel csomómentesre keverjük.
7. Végül hozzáadjuk a borsot és a tárkonyt, majd addig forraljuk, amíg a hab eltűnik a tetejéről.

Pirított kenyérkockákkal vagy levesgyöngyökkel megszórva az egészet befaljuk.

Megjegyzés: az "mk" mokkáskanál, véletlenül sem merőkanál! :D 

Nyári emlékek

Írtam nagy mérgemben, a nyári nap hevében.

J.D.:

Strandon

Vár minket Hajdúszoboszló,

A fürdők városa.

Mit nekünk mocskos halastó,

Ha van megannyi Termál-csoda?

Szagos gyógyvíz, hűs uszoda,

Igaz, sok nyugdíjas jár oda,

De legalább csendben vannak;

A Béke a nyugalom paradicsoma.

Ha már itt vagyunk, látni kell a strandot is;

Sok medencét bír, tán túl sokat is.

Azt mondják, Európa legnagyobb fürdő-komplexuma.

Ez igaz is, hisz jár oda sok szlovák s lengyel koma.

A hőség nagy, de még nagyobb a tömeg,

Nincs egy szabad hely, egy talpalatnyi föveny.

Tengerpartnak mondják, bár csak egy nagyobb tócsa,

De a parton fetreng vagy ezer dagadt fóka.

Szép nőket nem találsz, alig egy derék legény,

A legtöbben Pesten henyéltek a kanapén.

Legördült hogy megmutassa, hogy reng a tokája,

Már azt sem veszi észre, hogy kilóg a picsája.

Nem tudom már, ki nő itt, s ki férfi;

Lehet, túl öreg vagyok s szemem nem érti,

A női testeken miért virít tüsi férfifej?

Szőrös férfiakon miért lóg két kerek mell?

Beülünk egy medencébe, a víz sárga,

Az ásványoktól ilyen, remélem, nincs belehányva.

Ülünk a sok vénség között, sok vicces úszósapis,

Ülünk a langyos húgyban, s néha szarban is.

A vízben sok furcsa anyag lebeg,

Leginkább bőrcafathoz hasonlatos,

A fürdők között sok a bőrbeteg,

A leváló felesleg ázott és cafatos.

Értékidet berakhatod apró szekrény rejtett zugába;

Talán a tárcád befér, a többit rakd a segged lukába.

Zuhanyozz le gyorsan, ne forrjon a fejtető!

A láb- és hüvelygomba ingyen elvihető.

Vagy hűljünk le gyorsan a „tenger“-medencében,

Ha kényelmes lebegésre jó alkalom adódik,

Egészen addig, amíg a déli nap hevében,

Egy kemény labda a tarkódba csapódik.

Azért nem volt rossz így utólag,

Bár kell hozzá jó gyomor s hólyag.

Menj csak el, ha még nem voltál,

S élvezd, míg ereidben hidegvér csordogál.

Hajdúszoboszló

2012. augusztus 07.