2013. január 31., csütörtök

A fürdőruha metamorfózisa



A fürdőruha metamorfózisa
Szexualitás és kulturális imperializmus
Juhász Dániel

Bevezetés
A világban végbemenő globalizációs folyamatok egyik kiemelten fontos ága a kultúra globalizációja. Ebben jelentős szerepet játszik a zene, a képek, valamint a mozgóképek (mozifilmek, reklámok) intenzív transzkulturális, nemzethatárokat átszelő kommunikációs hatása. A főleg „Nyugatról” érkező transznacionális tartalmak jelentős befolyással bírnak az import országok saját kultúrájára, előidézve ezzel a kulturális imperializmus jelenségét: az amerikai kultúra itt is – ott is megveti a lábát, saját kulturális értékeit kényszerítve például az európai közönségre.
Vitán felüli tény, hogy maga a szexualitás is társadalmi termék, a különböző nemi és szexuális hagyományok ugyanúgy jelen vannak az amerikai, mint az európai országok kultúráiban, és mint ilyen, folyamatos változásban van: a globalizációs folyamatoknak köszönhetően állandó külső befolyások érik, előidézve a különböző nemi kultúrák keveredését. A szexualitás átalakításában igen nagy szerepet játszik a modern, nemzetközi tömegmédia, amely „leplezetlenül szexuális tartalmú képek tömkelegével árasztja el a közönséget” (McLaren, 2002:11). A dolgozat célja, hogy bemutassa a szexuális kultúra változását amerikai-európai viszonylatban, a 20. század második felétől kezdve egészen napjainkig.

Ápol és eltakar
Érdekes korreláció figyelhető meg egy adott korszak mentalitása, a szexualitásról való gondolkodás és a korra jellemző fürdőruhadivat között. Bár a bevezetőben azt írtam, hogy elsősorban az 1950-es évektől kezdve írom le a változásokat, ennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes néhány sort szentelni az előzményeknek.
A mai fürdőruhák „retró” ősei a 19. század végén és a 20. század elején jelentek meg. Bizonyára mindenkinek ott él a fejében a kép a mai szemmel már inkább mulatságosnak és meglehetősen kényelmetlennek tűnő ruhadarabokról: a laza erkölcsűnek épp nem nevezhető közfelfogás és társadalmi rend a nőket hosszú, szoknyás „úszódresszbe” parancsolta, ami alá harisnyát is kellett húzniuk. Ezzel szemben a férfiaknak tagadhatatlanul könnyebb dolguk volt, egy viszonylag egyszerűbben felvehető és jóval kényelmesebb fürdőruhát viseltek. Kezdetben az egész testet eltakaró, hosszú ujjú és lábszárú ruhák voltak divatban, nem sokkal később azonban megjelentek a válltól térdig érő, matrózcsíkos vagy klasszikus fekete változatok. A nők azonban még a 20. század első évtizedeiben sem engedhették meg maguknak, hogy lengébb öltözetet viseljenek. A „magamutogatás” egyáltalán nem volt elfogadott, a férfiaknak mezítelen felsőtesttel sem volt szabad nyilvános fürdőhelyen megjelenniük. Aki mégsem tartotta be az illemszabályokat, azt akár le is tartóztathatták és börtönbe is csukhatták. Egy amerikai úszónőt például azért tartóztattak le és zártak börtönbe, mert vízibalett gyakorlatok közben szabadon mutogatta karjait és lábait (McLaren, 2002).

A bikini „robbanása” és Hollywood
A mozi megjelenése jelentős mértékben változtatta meg az emberek életét. Könnyen megfizethető kikapcsolódási és szórakozási jelentőséget nyújtott minden korosztálynak, és a mozgókép varázsa mellett az is imponáló hatással bírt, hogy ­– például a színházzal ellentétben – a moziba nem kellett elegáns ruhába öltözni (a tehetősebbek részben ezért is ítélték el, és a mozit a kisemberek szórakozásának tartották). A film ezzel együtt a régi viktoriánus erkölcsi modell ellensége is lett, a prüdéria prédikátorai felháborodtak az olyan jelenetek láttán, ahol a szereplők nyíltan csókolóznak. Az első ilyen film volt a már 1896-ban készült A csók (The Kiss), amelyben a két főszereplő csókjelenetét a mozivászon teljes nagyságában csodálhatta meg a nagyérdemű, „és a mozi első erotikus pillanataként mindjárt cenzorért is kiáltott” (Keesey és Duncan, 2007:27). A szülők féltették gyermekeiket (különösen a lányokat), hiszen a mozi egyben a „randi” egyik első célpontjává is vált, ezzel kapcsolatban McLaren írja, hogy sokan „a promiszkuitás veszélyétől tartottak, amit a mozi félhomályba borult nézőterére vizionáltak”, valamint hogy „a felnőttek a lányokat az erkölcstelen életet magasztaló, míg a fiúkat az erőszakot dicsőítő filmektől féltették” (McLaren, 2002:60).
Brigitte Bardot
A 20. század előrehaladtával azonban egyre inkább az erkölcsi szabályok „lazulása”, oldódása figyelhető meg, amely leginkább a fürdőruhadivat változásában nyert tanúbizonyságot. A női fürdőruhák egyre többet engedtek láttatni: sokak örömére láthatóvá vált a boka, majd a térd is, a nők is szabadon hagyhatták karjaikat, valamint eltűnt a fodros gallér, és helyébe a visszafogott dekoltázs lépett. A fürdőruhadivat mérföldkövének azonban a bikini megjelenését tekintik: „Az 1956-ban készült És Isten megteremté a nőt főszereplője, Brigitte Bardot a filmmel megismerteti Amerikával a bikinit” (Keesey és Duncan, 2007:186). Tegyük hozzá, hogy nem csak Amerikával, hanem a film terjesztésének következtében szinte az egész világ találkozhatott a bikinivel a vásznon, nem sokkal később a boltokban is. A ruhadarab elnevezésének is érdekes a története: „A női szexualitást bombához hasonlították, amelyik bármelyik pillanatban robbanhat; nem véletlen, hogy a bikini épp arról a csendes-óceáni szigetcsoportról kapta a nevét, amelyen kísérleti atomrobbanások folytak” (McLaren, 2002:215). Úgy gondolom, nemcsak a női szexualitást hasonlíthatjuk atomrobbanáshoz, hanem magának a bikininek a korszak fogyasztóközönségére gyakorolt hatását is: mindenképpen bombasztikus, akár a gyönyörtől akár a felháborodástól alélt el az ember. Mindemellett a bikini futótűzként terjedt szét Európában is, különböző magazinok címlapfotóin egyre gyakrabban jelentek meg fürdőruhában pózoló modellek, valamint a hollywoodi filmek is jócskán tartalmaztak olyan képsorokat, melyeken a színésznők fürdőruhában tetszelegtek. Amerikai hatásra hamarosan az európai filmgyártás is követte ezt a tendenciát, gondolok itt mondjuk az angol James Bond „sorozatra”, ahol például az 1962-ben készült Dr. No című részben Ursula Andress „Bond-girl” hófehér bikiniben sétálgat a tengerparton. A bikini „robbanása” azonban mégsem a csúcspontot jelenti, sokkal inkább az egyik első lépése egy olyan nagyhatású társadalmi folyamatnak, amely elvezetett a hatvanas-hetvenes évek „szexuális forradalmához”.
Hollywood már az 1950-es években kihasználta az oldódott közerkölcs nyújtotta lehetőséget, és az ebből fakadó szexuális hevületet: rájöttek, hogy a szex jó üzlet. Angus McLaren így ír erről:

„[…] azelőtt soha nem látott mértékű, nagy üzletté vált a szex üzleti célú felhasználása a filmekben és a hirdetésekben. Elsősorban a tizenéveseket célozták meg. […] az amerikai üzleti világ mindenáron el akarta adni a fiatal lányoknak a rúzst, a magas sarkú cipőt, a harisnyatartót, mellformáló melltartót, kotexet és tampont. A menstruációról még egy Walt Disney-féle oktatófilm is készült, melyet becslések szerint 93 millió nő látott. Hollywood milliókat keresett olyan filmeken, amelyekből a nézők mindent megtudhattak a szexről […]” (McLaren, 2002:217).
Hollywood így nem csupán a filmeket, hanem a „szex üzleti célú felhasználásának” gondolatát is exportálta szerte a világban. Így születhettek meg az ötvenes évek férfi és női szexszimbólumai, mint Elvis Presley, Marlon Brando vagy Marilyn Monroe, akiket rajongók milliói bálványoztak Amerikában éppúgy, mint Európa országaiban. A szexuális tartalommal bíró filmes produktumok tehát kelendő (nyugati) árucikknek számítottak, így az európai közönséget kielégítendő az importőrök megfelelő mennyiségű amerikai termékkel látták el a fogyasztóközönséget – tegyük hozzá, elsődlegesen gazdasági, mint ideológiai okokból.
Az amerikai filmek „szexistenei” és „szexistennői” nagyban átalakították a korábbi férfi- és nőideált; a fiatal rajongók maguk is igyekeztek az általuk favorizált szexszimbólumra hasonlítani, új ruházati és frizuradivatok születtek. „A férfiasság viktoriánus modelljét, melynek hangsúlyos erénye az önuralom, a fegyelmezettség és a vágyak késleltetett kielégítése, a fiatalok körében lassanként felváltotta az elegáns férfiasság eszménye, hogy azt Rudolph Valentino testesítette meg A sejk című filmben.” (McLaren, 2002:58). Európában egyre keresettebbé váltak az olyan nyugati termékek, mint a bőrdzseki, a farmer, valamint a rágógumi – ez utóbbi a második világháború alatt hozzátartozott az amerikai katonák ellátmányához, így ők lehettek az elsők, akik bár nem hivatalosan, de mégiscsak amerikai rágót importáltak az európai országokba. Az ’50-es években a rágógumi egyre nagyobb piaci sikereket ért el, amely részben újból csak Hollywoodnak köszönhető: a „menő” filmsztárok mind rágógumiztak, így tulajdonképpen ez a termék is hozzátartozott a „szexszimbólum” kiegészítőihez, nem is beszélve a rágózás új, „érzéki” látványáról és hatásáról. Ezzel kapcsolatban érdekes lehet Vance Packard amerikai újságíró-szociológus visszaemlékezése:

„Egy nap, amikor a fedélzeten csavarogtam, az egyik lány és fiú úgy határozott, hogy alkalmasabb nyugvóhely az egész hajón nem akad, mint az én karosszékemtől egy méternyire […] A lány bikiniben volt, a fiú fecskében. A lány átvetette meztelen lábát a fiú lábán. A fiú jobb karja a lány meztelen hasán nyugodott. De a legmeglepőbb mégis az volt, hogy miközben összebújtak és becézték egymást, a lány szakadatlanul rágógumi-buborékokat fújt.” (Packard, 1971:392).

„Az amerikai stílusú szex”                
Az új, fellazult erkölcs és a „nyugati szexualitás” nem csak a filmeken, hanem más médiumokon keresztül is áramlott Európába: könyvek, magazinok, tévéreklámok ezreivel, ha nem millióival árasztották el az import-országok fogyasztóit. A zene sem volt kivétel, hiszen a rock and roll mint zenei irányzat és mint életstílus kardinális formálója volt a zenei és szexuális kultúrának, nagyban hozzájárult a gátlások feloldásához, továbbá „valamelyest áthidalta az osztály- és faji különbségeket, és lehetőséget adott a fiatal nőknek szexuális vágyaik kifejezésére” (McLaren, 2002:214). Frederic Wertham pszichiáter az amerikai képregényekben vélt felfedezni bűnös, burkolt szexuális tartalmakat:
„Wertham szerint a képregények egészségtelen és kegyetlen eszméket terjesztenek. „Szexmániássá” válhat, aki olyan illusztrációkon nő fel, melyek fedetlen felsőtestű férfiakat és „dudájukat” mutogató nőket ábrázolnak szado-mazochista enyelgés közben. Odáig ragadtatta magát, hogy Supermant fasisztának, Batman és Robin kettősét pedig egyértelműen homoszexuális párnak bélyegezte. […] Wonder Womant leszbikusnak tartotta. Wonder Woman a fiúknak riasztó. A lányoknak beteges minta.” (McLaren, 2002:219).
A képregényeken finomítottak, de továbbra is terjedtek a világban, Superman és Wonder Woman egyre több rajongót gyűjtve terjesztették az amerikai kultúrát és az „amerikai stílusú szexet” elsősorban a fiatalok között. A képregények egyre népszerűbbek lettek, és ennek következtében egyfajta „pánikroham” söpört végig mind Észak-Amerikában, mind Európában: „a szülők úgy érezték, a gyermekek fölötti kontrolt átveszi tőlük a média” (McLaren, 2002). A filmek mellett tehát számos bírálat érte a nyugatról importált nyomtatott médiatermékeket is, ennek ellenére mégis sikeres hadjáratot folytattak: az amerikai kultúra betört az európai országokba, meggátolhatatlanul erősítve a modernizáció és a kulturális, valamint az „amerikai szexuális” imperializmus jelenségét.
Az 1960-70-es évek a „szexuális forradalom” évtizedeiként élnek a köztudatban. A lazább erkölcsök mellett a „szex szabadsága” egy újabb amerikai találmánynak köszönhető: ezekben az évtizedekben kezdték el forgalmazni az első fogamzásgátló tablettákat, amely jelentős mértékben alakította át az amerikai majd az európai szexuális kultúrát. A kor fiataljai felhagyhattak az addig többé-kevésbé működő, klasszikus „megszakítós” módszerrel, így teljes egészében szabadon élvezhették a szexuális aktust. Ám a fogamzásgátló tabletta nem elsősorban a szex szabadsága miatt, hanem a születésszabályozás lehetővé tétele miatt lett igazán fontos produktum, mindenekelőtt a felelősségtudat és a társadalmi kontroll eszközeként vált praktikussá, megelőzendő a nem kívánt terhességet, ezzel lehetővé téve a fiatal pároknak a tudatos, felelősségteljes családtervezést.
Az egyre lazuló erkölcskódex és a fokozódó liberalizálódás következtében a hetvenes években számos liberális követelte a cenzúrára és az obszcenitásra vonatkozó törvények módosítását. „A legfelsőbb Bíróság 1973-ban elrendelte, hogy a továbbiakban a „közösségi normák” határozzák meg, mi számít pornográfnak, és nem a társadalmi érték megóvásának régi normája.” (McLaren, 2002:234). Ennek következtében egyre több és egyre merészebb erotikus jelenet kerülhetett a filmekbe, kezdve például a meztelen női mell frontális ábrázolásától a nemi aktusig. A szexuális liberalizmus hatásaként egyre erősödő igény támadt a szexualitás explicit ábrázolására, így az amerikai filmipar néhány évig pornófilmeket is készít és forgalmaz a mozikban. 1972-ben „a kemény pornó a Mély torok révén bejut a normál mozikba, ezután (rövid ideig) divat a pornó.” (Keesey és Duncan, 2007:187). Ilyen volt még egy másik jelentős „mozipornó”, az 1973-as A zöld ajtó mögött, amely további tabukat döntögetett: fehér bőrű nő fekete bőrű férfival szeretkezik, fokozva a film interkulturális hatását. Ezeket a filmeket ugyanúgy importálták, mint bármi mást, és hatásuk megfigyelhető a ’70-es évek európai filmművészetében is. „A kíváncsi vagyok – sárga című filmben kikristályosodott formában jelent meg a svédek szexuális liberalizmus iránti tisztelete” (McLaren, 2002:234), valamint a dán Csillagjegy-filmek, mint például A bika jegyében (I Tyrens Tegn, 1974) szintén ebben az évtizedben arattak nagy sikert. Utóbbi filmek a szexet vicces, „vígjátéki” körítésben tálalták, és bár nem kifejezetten pornófilmnek készültek, a szexuális aktust mégis leplezetlenül ábrázolják, megteremtve ezzel az igényes „pornóvígjáték” műfaját.
Ezzel egy időben újabb változás következett a fürdőruhadivatban. A filmeket sújtó cenzúra jelentős mértékű fellazulása és a meztelen női mell szabad ábrázolása oda vezetett, hogy végül számos nő megszabadult bikinijének felső részétől. Az újabb „őrület” kivételesen nem Észak-Amerikában tört ki: „A női test 1970-1971-ben még jobban feltárult, amikor Franciaországban, St-Tropez-ban kitört a topless divatja.” (McLaren, 2002:238). Azt hiszem, nem mondható el, hogy a monokini kiszorította volna a bikinit a divatból, ám megjelenésének évtizedeiben legalább annyian „viselték”, mint jóval „prűdebb” elődjét, nem is beszélve például a ’60-as ’70-es évek nemzethatárokat átszelő mozgalmáról, az amerikai hippi szubkultúra fiatal, lázadó képviselőiről.

Szex a tévében
Míg korábban a fiatalokat a mozitól, magazinoktól és képregényektől féltették az aggódó szülők, mondván, hogy gyermekeiket befolyásolja, „irányítja” a média, addig a televízió elterjedésével ez az aggodalom egyre fokozódott. Kétségtelen, hogy a televízió a 20. század végére elsőszámú tömegkommunikációs eszközzé, tömegmédiummá vált. A televízió megjelenésével tulajdonképpen a „mozi” bekerülhetett a háztartásokba, az addig csak jórészt a vetítőtermekben látható tartalmak a készülék terjedésével egyre könnyebben elérhetővé váltak. A tévé tömegekre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen: „a gyermekek hajlamosak utánozni a filmvásznon látott vakmerő tetteket, sőt, ez a viselkedés nem csupán a fiatal fiúkra és lányokra jellemző, de átterjed a nagyobbakra és a felnőttekre is” (Briggs és Burke, 2004:237). Természetesen a „filmvászon” itt egyet jelent a képernyővel.  
A szexualitás liberalizációja következtében a televíziós műsorok, reklámok is egyre több és egyre „érzékibb” tartalommal bírtak. Packard az „érzéki ingerek záporáról” beszél, amelynek a tévénéző amerikai – és ugyanúgy az európai – fiatalság már egészen kisgyermekkortól ki van téve. Számolni kell a televízió „fokozottan érzékies tartalmával”, a filmekből, filmsorozatokból és reklámokból áradó, „gátlástalan szexuális magaviselet szókimondó ábrázolásával. Ami „érzéki”, az Packard szerint „a testi vagy szexuális gyönyörűséggel kapcsolatos. A mai fiatalokat – akár kamaszok, akár a felnőttkor határán álló fiatalemberek – minden oldalról bombázzák a legkülönbözőbb érzéki ingerek.” (Packard, 1971:386).
A filmek és filmsorozatok mellett a tévéreklámok látens, burkolt, illetve nyíltabb szexuális tartalma egyértelmű bizonyítékát adják annak, hogy a szexualitás és az érzékiség a reklámok egyértelmű tárgya – mondhatni: eszköze –­ lett. A „szex üzleti célú felhasználása” a reklámokra is érvényes, sőt, talán itt van a legnagyobb jelentősége: a gyakorlat azt mutatja, hogy egy kis szexszel szinte bármit el lehet adni. Például a ’70-es években különböző amerikai parfümök és kozmetikai szerek reklámjai azt sugalmazták, hogy a hirdetett árucikk megvásárlásával és használatával nagy sikereket lehet elérni az ellenkező nemű egyének elcsábításánál, sőt, egyenesen szexuális aktus lehetőségét helyezték kilátásba: „A Piping Rock borotvakölni hirdetése egy zilált hajú, az ágyban bágyadtan felkönyöklő lányt ábrázol; a lány elgondolkozva mondja: – ez ő volt… vagy a Piping Rock?” (Packard, 2007:392). „Az érzéki ingerek zápora” azonban akkor hullott a leghevesebben, amikor megjelentek a mezítelen női- majd később férfitestet ábrázoló reklámok. Ma már szinte természetesnek hat, amikor egy tusfürdő vagy szappan reklámban anyaszült meztelen nőt vagy férfit látunk, netán mindkettőt egyszerre, miközben a tusfürdő hatásától szinte önkívületbe esve simogatják magukat vagy egymást. Az ilyen típusú amerikai tévé- és újságreklámok, reklámplakátok Európába is eljutottak, ám ahogy az lenni szokott, az európai reklámipar is gyorsan megtanulta a leckét: 

„Németországban egy merész üzletasszony sokmillió dolláros üzletté fejlesztett egy úgynevezett szex-szupermarketet. Katalógusa olyasféle cikkeket hirdet, mint a férfiaknak szánt nyugtató, hogy békén kivárják, míg partnerük eljut a szenvedély csúcspontjára… vagy a koktélba, illatszerbe, süteménybe keverhető állítólagos afrodiziákumok… vagy a fürdősó, amelyről azt ígéri, hogy „szelíd sugarat bocsát szívtől szívig…” (Packard, 1971:394).
Művészi önkifejezés?
 A filmek, tévésorozatok, reklámok szexuális tartalma, valamint a beszélgetős show-műsorok nyílt vitái a szexről előidézték a tartalomszabályozás szükségességét. Az amerikai filmeket már a ’60-as években is aszerint csoportosították, hogy milyen korosztálynak ajánlott, persze ez csak egyfajta „útmutatás” volt, ennek ellenére a kifogásolt filmeket bárki megnézhette. Sőt, a „szigorú” értékelés és minősítés nemhogy eltántorította volna, de jobban vonzotta az embereket. Egyre inkább kezdtek elszaporodni az „izgalmas” tévéműsorok, mi több, a 20. század vége felé megjelenő kábeltelevízió jóval szélesebb és liberálisabb csatornakínálattal rukkolt elő, így már a kifejezetten pornográf tartalmat sugárzó csatornák is bekerülhettek a háztartásokba. „[…] a pornográfia a tömegkultúra kikerülhetetlen és elidegeníthetetlen részévé vált. […] A modern médiaipar beemelte a pornót a hétköznapokba.” (Szigeti, 2005). Bár szexuális tartalmak szabályozásának rendszere országonként változó, abban mind az amerikai mind az európai jogalkotó egyetért, hogy a kiskorúak védelme érdekében korlátozni kell a „szexuális és erőszakos tartalmakhoz való hozzáférést”, valamint „bemutatásuk előtt akusztikus figyelmeztetéssel, vagy a bemutatásuk időtartama alatt vizuális jelképpel jelezni kell” a műsorok kiskorúakra ártalmas jellegét. (Gálik és Polyák, 2005). Magyarországon például a „12” „16” és „18as” (valamint ma már a „6-os” is) korhatárkarika van érvényben. A IV. „18-as” kategóriába tartozó műsorszámok „meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.” (Gálik és Polyák, 2005:159). Az Európában dúló pornócsatornák elleni harc egészen máig tart, hiszen még mindig nem született teljes mértékű konszenzus abban a kérdésben, hogy pontosan hol is van a határvonal a pornográfia, az erotika, illetve a „művészi önkifejezés” között.   

Összegzés: bikiniből gatyamadzag
A 20. század elején még mindig érvényben lévő „általános prüdéria” időszakától kiindulva, amikor a női fürdőruhák súlya szinte megegyezett a ruhadarabot viselő személy súlyával, és a férfiaknak sem volt szabad pucér felsőtesttel megjelenniük a nyilvános fürdőhelyeken, egyre fokozódó oldódás figyelhető meg az erkölcsiséget illetően. A szexuális normák és a szexualitásról való gondolkodás változásával egy időben a fürdőruhák is egyre lazábbak és egyre „könnyebbek” lettek. Az ’50-es években a bikini valóságos atombombaként robbant be a fürdőruhadivatba, és az egész világon elterjedt. Ezt követően egyre intenzívebb liberalizálódás figyelhető meg a szexualitás terén, az amerikai szexuális kultúra jelentős mértékben átalakul, és ez nagy hatással van az európai nemi kultúrára is: az „amerikai stílusú szex” filmeken, magazinokon, képregényeken és reklámokon keresztül áramlik Európába, előidézve egyfajta „szexuális imperializmust”. A fiatalok nagy része a sztárokra, a szexszimbólumokra akar hasonlítani, megjelenik a „sex-appeal” fogalma. Mindeközben a bikini is átalakul, egyre többet mutat, mígnem egyre növekvő igény támad a szexualitás és a női test explicit, frontális ábrázolására, és a nyílt szexuális tartalmak megjelenésével egy időben a bikini megszabadul felső részétől, és monokinivé alakul át.
A 20. század utolsó két évtizedében a globális szinten elterjedt televízió a háztartásokat sem kíméli az „érzéki ingerek záporától”, a kábeltelevíziózás elterjedésével megjelennek a direkt pornócsatornák. A szexuális liberalizmus a végső határához ért? Ne felejtkezzünk meg a fürdőruhákról: a monokini után divatba jött tanga már szinte semmit sem fed el, a mellek után most már a fenék is láthatóvá válik, a testet mindössze néhány „madzagdarab” takarja. A globalizáció és a globális médiaáramlatok elkerülhetetlenül előidézik a kulturális „transznacianizálódás” folyamatát, amely jórészt az amerikai kultúra térnyerését, a fokozatos „amerikanizálódás” jelenségét foglalja magába. A mindenki által elérhető internet megjelenésével tulajdonképpen leomlottak a falak, ezzel megnyitva az utat a szabad áramlás előtt. A „nyugatosítás” nem kifejezetten csak a kultúra, de az élet minden területén megfigyelhető, az egész szerteágazó, pezsgő, vibráló és elkerülhetetlen folyamatot egyetlen szóval összegezhetjük: modernizáció.
2013-01-20       
         
Bibliográfia
Bágonyi Attila (1984): A szerelem ébredésétől a harmóniáig. Budapest: Minerva
Briggs, Asa – Burke, Peter (2004): A média társadalomtörténete. Budapest: Napvilág
Gálik Mihály – Polyák Gábor (2005): Médiaszabályozás. Budapest: KJK-Kerszöv
Griffin, Em (2003): Bevezetés a kommunikációelméletbe. Budapest: Harmat
Keesey, Duglas – Duncan, Paul (2007): Erotika a filmben. Budapest: Taschen/Vince
McLaren, Angus (2002): Szexualitás a 20. században. Budapest: Osiris
McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elmélete. Budapest: Osiris
Packard, Vance (1971): Feltörekvés, reklám, szexualitás Amerikában. Budapest: Gondolat
Silverstone, Roger (2010): Médiaerkölcs. Budapest: Napvilág
Szigeti Péter (2005): Benne lettek a tévében. Forrás:
Szigeti Péter (2002): Big Brothel. Forrás:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/01_big_brothel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése