Bevezetés
A reklámok társadalmában élünk. A reklámokból élünk. Nemcsak
a hirdetők, de mi magunk, a fogyasztók is, hiszen a már-már rutinnak is tekinthető
napi bevásárló körutainkat elkerülhetetlenül a ránk záporként hulló reklámok
hatása és „figyelme” alatt tesszük. Akárhová nézünk, akárhová lépünk, folyton
folyvást reklámokba botlunk, nem bújhatunk el előlük sem az utcán sem pedig
otthon. A reklámnak számtalan eszköze lehet a potenciális vásárló figyelmének
megragadására, vagy éppen meg-nem-ragadására, hiszen talán nem éppen az minősül
a legsikeresebb reklámnak, amit szinte észre sem veszünk, de mégis eléri a
hatását?
A reklám minősége és eszközei nagyban függnek a reklámozott
tárgytól, a reklám célközönségétől. Ezen eszközök között pedig gyakran ott
szerepel az érzékiség – célcsoporttól és a reklámozott tárgytól függetlenül.
Vance Packard amerikai újságíró-szociológus szerint számolnunk kell a reklám
„fokozottan érzékies tartalmával”, sőt, egyenesen az „érzéki ingerek záporáról”
beszél. Ami „érzéki”, az Packard szerint „a testi vagy szexuális gyönyörűséggel
kapcsolatos. A mai fiatalokat – akár kamaszok, akár a felnőttkor határán álló
fiatalemberek – minden oldalról bombázzák a legkülönbözőbb érzéki ingerek.”
(Packard, 1971). És nemcsak a fiatalokat, hanem minden egyes médiafogyasztót.
Dolgozatomban a reklámok figyelemfelkeltő eszközei közül
elsősorban az érzéki, erotikus elemekre szeretnék koncentrálni. A
reklámeszközök és hatásmechanizmusok bemutatása mellett leginkább a reklám
érzéki tartalmának recepciójára koncentráló társadalomelméleti szemszögből
szeretnék közelíteni azokhoz a kérdéseknek a megválaszolásához, hogy a reklám
készítőinek milyen szempontokat kell figyelembe venniük, illetve a reklám
fogyasztóit milyen szempontok befolyásolják (vagy éppen segítik) a szexuális
tartalommal bíró reklámok sikeres adaptálásában, illetve elutasításában? Kitérek
majd arra, hogy milyen esetben lehet indokolt és milyen esetekben indokolatlan
„öncélúság” a reklámok szexuális tartalommal való felruházása, valamint
igyekszem konkrét magyar példákat, botránykeltő eseteket is hozni nem
elsősorban a televíziós reklámok, hanem a reklámplakátok sűrűjéből.
A reklám csábítása
A reklám elsődleges (ha nem egyetlen) feladata a potenciális
vásárlók figyelmének felkeltése. Mégis mivel ösztönözze, milyen eszközökkel csábítsa vásárlásra a fogyasztót? „A
csábítás – és persze a termék vásárlására ösztönző csábítás – a reklám
alapmotívuma” (Kajdiné-Kardos, 1998). A reklámkészítők palettáján a
legváltozatosabb színek közül lehet válogatni: pozitív közönségreakciót lehet
elérni gyerekekkel (mondjuk szerintem a mostanában a tévében futó „Paula a
boci” pudingreklám pont visszafelé sült el), békében és harmóniában élő család
képével, állatokkal (nincs is olyan reklámblokk, amiben ne lenne egy-két „kutyás
reklám”) és hogy szinte azon nyomban a tárgyra térjek: csinos nőkkel és jóképű
férfiakkal. Úgy gondolom, hogy az érzékiség leginkább az élvezeti cikkek
reklámjaiban érvényesül. Az ilyen reklámok – „mivel roppant nehéz lenne az
élvezeti cikkek mellett logikus, racionális érveket felsorakoztatni” (Salánki,
2001) – leginkább a fogyasztók érzelmeire, hangulatára szeretnének hatni.
Vagyis a boldogság, a harmónia, és mindezek felett az „érzéki örömök” a
reklámozott termék megvásárlása és fogyasztása általi elérésének víziója
csábíthatja a vásárlót a termék mihamarabbi beszerzésére. „Ha a reklám
életörömöt sugároz – írja Salánki –, az már felkeltheti az esetleges vásárló
érdeklődését. Gyakran megjelennek ezen reklámok fokozására erotikus elemek is”
(2001).
„Sex sells” – azaz egy kis szexszel szinte mindent el lehet
adni, szokták mondani. A szex és az erotika üzleti célú felhasználása nem csak
a szándékoltan erotikus filmek és magazinok sajátja. Packard a hetvenes évek
Amerikájának reklámvilágát vizsgálja. Ezekben az időkben még az oly prűdnek
tartott Egyesült Államokra is az erkölcskódex fellazulása volt jellemző, a
„szexuális forradalomnak” köszönhetően. Például különböző amerikai parfümök és
kozmetikai szerek reklámjai azt sugalmazták, hogy a hirdetett árucikk
megvásárlásával és használatával nagy sikereket lehet elérni az ellenkező nemű
egyének elcsábításánál, sőt, egyenesen szexuális aktus lehetőségét helyezték
kilátásba: „A Piping Rock borotvakölni hirdetése egy zilált hajú, az ágyban
bágyadtan felkönyöklő lányt ábrázol; a lány elgondolkozva mondja: – ez ő volt…
vagy a Piping Rock?” (Packard, 1971). „Az érzéki ingerek zápora” azonban akkor
hullott a leghevesebben, amikor megjelentek a mezítelen női- majd később
férfitestet ábrázoló reklámok. Ma már szinte természetesnek hat, amikor egy
tusfürdő vagy szappan reklámban anyaszült meztelen nőt vagy férfit látunk,
netán mindkettőt egyszerre, miközben a tusfürdő hatásától szinte önkívületbe
esve simogatják magukat vagy egymást. Illetve szintén a sampon és tusfürdő
reklámoknál lehetünk figyelmesek olyan hanghatásokra, amik már-már kéjes
nyögésekhez hasonlítanak, és egyáltalán nem a hétköznapi tisztálkodás velejárói,
ami így leginkább öncélúságnak hat, de mielőtt ebbe belemegyek, ismertetek
néhány magyarországi esetet a szexualitás és a reklám itthoni kapcsolatáról az
utcai reklámhirdetések és plakátok tükrében.
Magyar reklámipar: a
Cosmopolitan plakát-botrány és a jégkrémek esete
1998-ban kisebb botrányt kavart a Magyarországra érkező
Cosmopolitan című, elsősorban fiatal nőknek szóló magazin egyik legelső, „A Cosmopolitan-olvasó kedvenc melltartója”
feliratot tartalmazó, országszerte megjelenő óriásplakát. A plakáton félmeztelenül pózoló női modell melleit
csupán két férfikéz takarja el, amelyek „a nők kedvenc melltartóiként” jelennek
meg. Míg a plakátot más országokban sikeresen alkalmazták, addig Magyarországon
reklámfelügyeleti eljárást indítottak ellene. „A vaskezű hatóság a gyermek- és
fiatalkorúak erkölcsi fejlődését károsítónak minősítette a posztereket, megtiltotta
a kampány folytatását, és összesen 5,5 millió forint bírságot szabott ki a lap
kiadójára, a hirdetést készítő Grey Budapest Kft.
reklámügynökségre, valamint a plakátot közzétevő cégre” – tudhatjuk meg a HVG
cikkéből. A feljelentést egy nyugdíjas gyógyszerésznő tette, akiből a plakát
nemcsak szégyen-, de félelemérzetet is kiváltott, mert attól tartott, hogy
„ezek után ő is bármikor ki lesz téve a hátulról támadó férfikezeknek”
(HVG,1998).
 |
| A Cosmopolitan 1998-as reklámplakátja |
Érdekes módon az ugyanebben az évben megjelent, A miniszter félrelép című film plakátját
nem ítélték el, pedig a koncepció tulajdonképpen mindkét felületen ugyanaz. A
film plakátján a félmeztelen Dobó Kata takarja el a melleit, a háta mögött a –
felöltözött – férfiak tágra nyílt szemekkel vizslatják az említett testrészt,
illetve annak tájékát. Ezt a plakátot mégsem akarta senki betiltatni. Miért?
Prűd népségből szinte egy csapásra a meztelenséget nyíltan elfogadó nemzetté
váltunk? Véleményem szerint a válasz a kezekben, nem pedig a mellekben rejlik:
a film plakátján Dobó Kata saját maga takarja el saját melleit, nem pedig egy
rejtélyes, hátulról közelítő férfikéz. Az óriásplakáton megjelenő női mell és a
férfikéz kapcsolata már-már szexuális aktusként is interpretálható, míg az
erényes Dobó Kata „védekezőn” takarja el melleit a buja férfitekintetek elől. A
Cosmopolitan egyébként még jól is jött ki a helyzetből, mert a milliós
büntetést elengedték arra hivatkozva, hogy a „hibát” gyorsan korrigálták,
mégpedig úgy, hogy a már kint lévő plakátok inkriminált részleteit
leragasztották (HVG, 1998), és a következő szöveggel látták el: „Elnézést
kérünk azoktól, akik szerint többet mutattunk a kelleténél. És azoktól is, akik
szerint kevesebbet. Nekik szól decemberi számunk.”
Egy másik érdekes eset lehet a még ma is látható, pálcikás jégrémeket
reklámozó plakátok (és gondolok itt elsősorban egy bizonyos jégkrém gyártó cég,
a Magnum jégkrémek reklámplakátjaira). Észrevehetjük, hogy a jégrémeket szinte kivétel
nélkül női modellekkel reklámozzák. A
jégrém és a női arc helyzete, a telt női ajak kihangsúlyozása nem feltétlenül
nyilvánvalóan, ám burkoltan szinte mégis egyértelműen az orális szexre utal. Az
utalás még erősebb lehet, amikor a modell szája össze van kenve egy kis
fagyival/csokival. A plakátok azonban reklámetikai szempontból nem közízlés
vagy közszeméremsértőek, szexuális tartalmuk látens volta miatt. Az orális
szexre való utalás pedig akár belemagyarázásnak is tűnhet, ám a jégkrém
mégiscsak élvezeti cikk, így szinte magától értetődik ezen termékek és a
szexualitás reklámok keretein belül való összekapcsolása. Kivételnek számítanak
persze az élvezeti cikkek azon reklámjai, amik semmiféle látens szexuális
tartalommal sem rendelkeznek.
 |
| Az Ives Saint Laurent 2002-es "vágatlan" reklámplakátja |
Harmadik példaként két különböző
férfiparfüm reklámplakátjait gondoltam ismertetni. Az egyik a – tudomásom
szerint – 2002-ben piacra dobott Yves Saint Laurent „M7” névvel ellátott
parfümje, amelynek reklámplakátján egy teljesen meztelenül pózoló férfi
látható. A 20-21. századi reklámplakátok történetében feltehetőleg most először
szembesülhetett a közönség a férfi meztelenség frontális, explicit
ábrázolásával. Az aktfotó, amelyet a plakát használ a „klasszikus ülő akt”
helyzetében ábrázolja a modellt. A reklám üzenete egyértelmű: a férfiú nem
visel mást, csak a parfümöt, ergo: a parfüm öltöztet. A plakát
„közszeméremsértő” volta miatt nem maradt sokáig az utcán, sőt, több kiadó nem
is volt hajlandó közölni, csak az utóbb átszerkesztett, cenzúrázott verziót
(Szily, 2003).
Úgy gondolom, hogy a plakát egyfajta „tesztreklámként” is
működött: a hirdetési funkció mellett azt volt hivatott felmérni, hogy a
fogyasztóközönségnek hol lehet a tűréshatára a 21. század hajnalán. Képes-e már
akceptálni, pozitív választ találni egy a művészi berkekben már régen
elfogadott, ám a reklám keretein belül még újnak számító ábrázolásmódra? Nem
tudom, hogy akár az eredeti, akár a „szelídített” verzió megjelent-e
Magyarországon, ám újdonsága miatt fontosnak tartottam megemlíteni, valamint
összevetni egy nemrégiben nálunk is megjelent reklámplakáttal, Jean Paul Gaultier
„La Beaue Male” parfüm hirdetésével. A plakát 2013 első felében volt látható az
utcákon, busz- és metróállomásokon, Budapesten és vidéki városokban egyaránt.
Az elképzelés itt is ugyanaz, a modell nem visel semmit, csupán a parfümöt „az
illat öltöztet” elgondolás alapján. Bár
a modell egész testfelülete látszik, ágyékát a beállított pozícióval és gondos
utómunkával ügyesen kiretusálták. Az „inkriminált pénisz” (illetve annak
hiánya) az, ami elfogadhatóvá vagy éppen elfogadhatatlanná teszi a hirdetéseket.
Mindkét plakát azt bizonyítja, hogy a nyugati társadalmak fogyasztóközönsége
sem 2002-ben, sem 2013-ban nem állt, nem áll készen a meztelenség a nyilvánosság
közegében, a reklám keretein belül történő elfogadására, még nem rendelkezik az
ilyen képek pozitív irányú recepcióját elősegítő kulturális jártassággal, a
meztelenség „magas fokú”, explicit ábrázolása társadalmi és kulturális tabunak
számít.
 |
| A Jean Paul Gaultier 2013-as reklámplakátja |
Indokolt meztelenség
vagy öncélú erotika?
Egy reklámetikai „kézikönyv” szerint „az 1996-os évben nagyon
elszaporodtak a kétértelmű, öncélú szexualitást, erotikát megjelenítő reklámok”
(Kajdiné-Kardos, 1998). Kérdés, hogy a reklámokban megjelenő meztelenség mikor
lehet indokolt, és mikor válik, öncélú, figyelemfelkeltő, közönségcsalogató
elemmé? Mindenek előtt azt érdemes vizsgálni, hogy az adott reklámban mire
terelődik a hangsúly: a reklámozott termék vagy a meztelenség válik-e
lényegessé a reklámban? Ha ez utóbbi, akkor szinte minden kétséget kizáróan
öncélú megjelenítésről beszélhetünk (1998). Ebből a szempontból fontos kérdés az is, hogy
a reklám témája, vagyis maga a reklámozott termék mennyire kapcsolható össze a
meztelenséggel illetve a szexualitással? Egy tusfürdő vagy sampon reklámban –
mondhatni – magától értetődő, hogy a reklámban szereplő modellek/színészek
mezítelenül fürdenek, hiszen a reklám nem is lehetne hiteles, ha fekete-fehér
csíkos úszódresszben vagy alsóruhában ábrázolnák őket. De ha a megjelenítés nem
is megbotránkoztató – nem láthatunk a reklám keretein belül tabunak számító,
explicit módon ábrázolt női melleket vagy nemi szerveket –, mégis lehetnek
olyan „érzéki elemek” (televíziós reklámban hanghatások és mozdulatok),
amelyeket a reklám fő témája, a reklámozott tárgy semmiképpen sem tesz
indokolttá.
De az utcán, a reklámplakátokon is találhatunk kétértelmű
reklámszövegeket. Hogy a fürdés példájánál maradjunk: a kétezres évek elején
egy hidromasszázs zuhanyfülke plakátja volt látható Budapesten, amelyen egy
fekvő helyzetben zuhanyzó pucér hölgyet láthattunk, a mellékelt felirat a következőt
mondta: „Otthonában felállítjuk…” (Balla, 2000). A reklám sikeresnek bizonyult,
mert nem sokkal később újabb darabok jelentek meg, amelyeken a pucér nő már
álló helyzetben, a hiper-szuper hidromasszázs fülképen zuhanyozik. A
reklámszöveg pedig: „Felállítottuk…!” (2000). A tisztálkodás és a szexualitás
összekapcsolása lehetséges, ám nem indokolt, hiszen ezzel az elgondolással
szinte minden helyszín, minden termék szexualizálható lenne. A szexualitás jó
ízlésen belül történő alkalmazása leginkább olyan reklámokban indokolt,
amelyben a reklámozott termék valamilyen úton-módon ténylegesen is kapcsolatban
áll az érzékiséggel: ilyenek lehetnek például az óvszerreklámok, illetve a
fentebb említett parfüm vagy kozmetikai szerek reklámjai, hiszen ezek nyilvánvalóan
kapcsolatban állnak az érzékiséggel és a csábítással.
Erotika és/vagy
pornográfia?
Gyakran hallani, hogy még ma sincsen tiszta és egyértelmű
határ húzva az erotika és a pornográfia közé. Úgy gondolom, hogy a különböző
médiumok meghatározásai jelentősen eltérnek ebben a kérdésben, hiszen szinte
magától értetődik, hogy az obszcén, pornografikus vagy a „pusztán” erotikus
tartalom fogalma teljesen mást jelent például a művészet keretein belül, mint a
reklám közegében. A törvény azonban kimondja, hogy „pornográfnak minősül az
olyan felvétel, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal,
céltudatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló módon ábrázolja” (Btk, 204. §
(7). A szeméremérzet azonban minden embernél más és más, „ami az egyiknek
szeméremsértő, az a másiknak természetes” (Elek, 2008) lehet, ráadásul az
erotikus, szexuális töltetű tartalmak társadalmi megítélése is folyamatos
változásban van. Azt azonban kijelenthetjük, hogy (ma már) egy meztelen emberi
test ábrázolása önmagában még nem minősül obszcénnek, és nem is feltétlenül
szeméremsértő. A meztelenség nem pornográfia. Viszont azt mindenképpen
figyelembe kell venni, hogy milyen médiumon keresztül ér minket a vizuális
inger, a meztelenség milyen környezetben jelenik meg. A „közszemérem” vagy az
„obszcenitás” fogalmai mást jelentenek az interneten, játékfilmekben, a
képzőművészetekben és a reklámhirdetésekben egyaránt. Az a fajta meztelenség,
ami egy képzőművészeti alkotásban természetes és egyáltalán nem zavarba ejtő,
az játékfilmben már „szofterotikusnak” számít. Ami a filmben szofterotikus, az
egy reklámplakáton már szeméremsértőnek, sőt, obszcénnek minősülhet (gondoljunk
csak a fentebb említett férfiparfüm plakátokra).
Reklámetikai szempontból érdemes lehet különbséget tenni a
pornográfia és az obszcenitás fogalmai között is, hiszen a reklámokban
megjelenő esetleges szexuális tartalom csak a legritkább és legextrémebb
esetekben nevezhető a szó büntetőjogi értelmében pornográfnak; reklámhirdetések
esetén sokkal kézenfekvőbb lehet az obszcenitás fogalmával operálni, hiszen
minden pornográf tartalom obszcén, de nem minden obszcén tartalom feltétlenül
pornográf. Pornográfiának minősülnek az olyan súlyosan szeméremsértő képek,
„amelyeken akár férfi akár női nemi szervek közvetlen izgatását mutatják be,
valamint amikor az izgalmi állapotban lévő nemi szervet úgy mutatják be a
képeken, hogy az csak a nemi vágy fokozását célozza” (Elek, 2008). Ezzel
szemben obszcénnek az minősül, „ami a szex ábrázolásánál, egészében véve, az
érzéki érdek kiszolgálására irányul; amelynél az ábrázolás kirívóan
megbotránkoztató, és amelynek egészében véve nincs komoly irodalmi, művészi,
politikai vagy tudományos értéke” (Krokovay, 2003). A két megfogalmazás nagyon
hasonló, ám mégis eltérő. Ebben az értelemben szerintem például az Yves Saint
Laurent reklámplakát nem tekinthető pornográfnak, annál inkább – a reklám
közegén belül – obszcénnek. Ráadásul a reklám közegéből kiragadva, és a
művészet kereteibe visszahelyezve a kép már sem pornográfnak sem obszcénnek nem
minősülhetne.
Recepció: kulturális
jártasság és befogadói keretek
A szeméremsértő, pornográfnak vagy obszcénnek is nevezhető
tartalmak megítélése „erkölcsi, morális és kulturális kérdés, amely függ egy
régió földrajzi elhelyezkedésétől, hagyományaitól, de a megjelenés idejétől is”
(Elek, 2008). A fejlettebb nyugati társadalmakban a meztelen emberi testet
ábrázoló képek recepciója nagyban függ a befogadó egyén kulturális
jártasságától. Beth A. Eck amerikai szociológus ezt „kulturális
forgatókönyvnek” (cultural script) vagy kulturális eszköztárnak nevezi (Eck, 2003).
Fontos, hogy az egyén mennyire van felvértezve a különböző szeméremsértő,
erotikus vagy éppen pornográf tartalmak ellen, hiszen ez nagyban hozzájárul a
sikeres adaptációhoz, illetve ahhoz, hogy a befogadó pozitív választ tudjon
adni a látottakra. Eck fontosnak látja különválasztani a mezítelen férfi és női
testeket ábrázoló képeket-képsorokat, hiszen a befogadó kulturális eszköztára
jóval felszereltebb a női testek látványának befogadásához szükséges
történelmi-társadalmi adaptációs eszközökkel. A női akt már évszázadok óta a
kulturális eszköztár részét képezi, így nem is csoda, hogy a befogadók nagyobb
része jóval elfogadóbb a női mint a férfi meztelenséggel szemben (Eck, 2003).
 |
| Az Emanuel Ungaro reklámplakátja |
A kulturális forgatókönyv mellett
fontosnak tartanám megemlíteni a különböző befogadói kereteket (frames) is,
szintén Eck nyomán. Négy keretet határoz meg: a művészet, a pornográfia, az
információs keret (pl. orvosi szakkönyvek), valamint a reklámkeretet. Ezek a
keretek különös jelentőséggel bírnak a meztelen képek recepciójánál, és
segítenek az egyes befogadónak megérteni a képeket (Eck, 2001). Itt lehetne
újból megemlíteni az Yves Saint Laurent plakátját. A fénykép, amely egy ülő
férfiaktot ábrázol, a művészet keretein belül működik mindaddig, amíg rá nem
kerül a plakátra. A plakátot már a reklám keretén belül értelmezi a közönség,
így tulajdonképpen ugyanarra a képre két különböző befogadói válasz is adható,
a fentebb már említett okokból. De az ókori műalkotások sincsenek biztonságban.
Az alábbi képen látható beállítás szexuális aurája kétségtelen. A szobor, amely
az ókori műalkotások közegében, a művészet keretei között interpretálható,
önmagában véve semmiféle szexuális tartalommal sem bír, nem szeméremsértő, nem
is megbotránkoztató. A plakáton látható beállításban azonban mindez
megváltozik, a csábító nő otrombán betör a művészet szent birodalmába, ezzel
erotizálva a meztelen faragott testet, amely a reklám keretein belül még inkább
az obszcenitás irányába tolódik el (bár obszcénnek még semmiképp sem mondanám).
A recepció vizsgálata tehát komplex szempontrendszer alapján
történő kutatásokat követel meg magának. Kis túlzással talán azt is
állíthatjuk, hogy egy adott képről annyiféle értelmezés létezik, ahány
befogadó. De még az egyéni befogadónál is több szempontra kell odafigyelni,
hiszen nem mindegy például a befogadó neme vagy az életkora. Egy férfi és egy
nő teljesen másképpen reagálhat a látottakra, Eck tulajdonképpen ezt vizsgálja
2003-as tanulmányában. Az életkor pedig azért fontos, mert „ugyanaz az ember
életkorától függően mást és mást tarthat szeméremsértőnek” (Elek, 2008). Ezért
is fontos, hogy a reklámhirdetéseknek mindig legyen egy pontosan megcélzott
közönsége, de ezért történhetett az is, hogy a Cosmopolitan plakátot egy
nyugdíjas asszony jelentette fel, miközben a „modern” kor adaptációs
eszközeivel felvértezett fiatal lányok (a hirdetés célközönsége, a magazin
olvasói) minden bizonnyal pozitív válasszal reagáltak.
Lazuló reklámetika?
A rekláméletre vonatkozó közös etikai alapelvekre vonatkozik
többek között „a közerkölcs figyelembe vétele” valamint a „közízlés figyelembe
vétele” (Kajdiné-Kardos, 1998). A Magyar Reklámetikai Kódex is világosan
kimondja, hogy „tilos a reklámozásban az erotika, a szexualitás öncélú – a
reklám tárgya, témája által nem indokolt – felhasználása. Az emberi testnek a
jó ízlés határai között történő ábrázolása nem kifogásolható, de az ábrázolás
módja nem sértheti az emberi méltóságot, a személyhez fűződő jogokat.” A „jó
ízlés határai” azonban – véleményem szerint – folyamatos változásban vannak. A
kulturális eszköztár, ha lassan is, de egyre csak bővül: ma már egészen
biztosan senki sem botránkozna meg a Cosmpolitan 1998-as plakátján, sőt, azóta
már több és jóval merészebb reklámhirdetés is napvilágot látott. Lehet, hogy
néhány évtized leforgása alatt eljutunk odáig, hogy már egy Yves Saint Laurent
féle reklámplakát sem fog erkölcsi és etikai fennakadásokat okozni.
Bibliográfia
Balla Zsolt (2000):
Mindent a szemnek. Szex a reklámokban. Forrás:
http://www.kreativ.hu/kreativ_magazin/cikk/mindent_a_szemnek
Letöltés ideje:2013-12-04
Eck, Beth A.: Men
are much harder – Gendered Viewing of Nude Images. In. Gender and Society , Vol. 17, No. 5 (Oct., 2003), pp. 691-710
Elek Balázs (2008): Diákcsíny vagy bűncselekmény?
Budapest: Pedellus
HVG (1998):
Mellre szívják. Reklám és etika. No. 4 (Jan.31.) pp. 95-97
Kajdiné Suhajda
Zsuzsanna – Kardos Lea (1998): Reklámjogi
és reklámetikai kézikönyv. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Krokovay Zsolt (2003):
Médiaetika. A szólásszabadság és a polgárjogok. Budapest: L’Harmattan
McLaren, Angus (2002):
Szexualitás a 20. században. Budapest: Osiris
McQuail, Denis
(2003): A tömegkommunikáció elmélete. Budapest: Osiris
Packard, Vance
(1971): Feltörekvés, reklám, szexualitás Amerikában. Budapest: Gondolat
Salánki Ágnes (2001):
A reklámról – ma – Magyarországon. Eötvös József Kiadó
Silverstone, Roger
(2010): Médiaerkölcs. Budapest: Napvilág
Szigeti Péter
(2005): Benne lettek a tévében. Forrás:
http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/02_benne_lettek
Letöltés ideje:2013-12-03
Szily László (2003):
A reklámipar befogadta a pornográfiát. Forrás:
http://index.hu/gazdasag/vilag/por0228/#
Letöltés ideje: 2013-12-05
Vándor Ágnes – Simon
Attila (2000): A gyufacímkétől az online hirdetésig. A magyar reklám 25
éve, 1975-2000. Budapest: Geomédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése